Connemara

A háttér történetről annyit, hogy lestoppoltom egy krapekot, akinek el kellett ugrani a barátnőjének a szüleihez a nőci kutyájáért Roundstone-ba. Ha valaki esetleg nem nagyon értené, az nem nagy baj, én se vágtam, de nem is nagyon izgatott. Így legalább egy kicsit kimozdultam a faluból, hogy elmehessek egy másikba... A képeken megpróbáltam elrejteni az alpári valóságot, azaz hogy a nagy részük (63%) egy kocsi ablakán keresztül készült. Ez néha jól sikerült, néha pocsék a kivitelezés, van ahol meg letojtam a Safari-fotózás valóságát.
A cél (Roundstone) egy tengerpart (óceán) menti üdülő-falunak bizonyult, ahol a lakhatást mobilis házak biztosították, amik persze az esetek nagyon nagy többségében soha nem hagyják el a helyet. A legtöbb vityilló természetesen fix tulajdonossal rendelkezik, nem kiadó. Aki itt szeretne megszállni, annak külön szálloda egységek találhatók a háttérben.

A tengerpart (oceánpart) a szokásos, világ szerte egységes fürdőzős-napozós kinézettel bír, de a brutális itt inkább az, hogy volt olyan barom, aki a jégkorszak ellenére fürdőzött (18°C). Az értelmesebbik fele (relatíve, oké?) rendesen beöltözve szörfözgetett, ami persze ideális sportnak tűnhet (eltekintve a folyékony nitrogén jellegű hőmérsékletű víztől), mivel baromi nagy szél volt.

A turistákat persze könnyen meg lehet különböztetni az endogén eredetű írektől: míg azok lenge öltözetbe rohangálnak, addig az erre tévedt látogató full szerkóban didereg.
Az érdekes körülmény a tengerparti nyaraló-településben mégsem a jégkorszaki fürdőzés volt, hanem az "épületek" közvetlen szomszédságban elhelyezkedő temető volt. Mintha a keresztyén vallást átitató bűnbánat jeleként folyamatosan emlékeztetné az önnfeledten nyaraló íreket, hogy mi lészen mindenkinek a sorsa. Némi bizarr képet nyújtott a sok síron jelen lévő plüssállat és az egyéb idétlen játék halom (unpublished data), de mint utólag kiderült az elhunyt gyermekeknek volt szentelve a temető (kerítést átmászva, hátulról közelítettem meg a területet így csak a kapun kisétálva vettem észre a táblácskát).

Miután összeszedtük a jól megtermett patek méretű kutyát, (amit diplomatikusan gyorsan közöltem a sófőrrel is) a következő uticél Clifden volt (egy kávé erejéig). Biztos sok mindent el lehetne mesélni Clifden falujáról, mint például, hogy kicsi, de két temploma is van. A többi "sok minden" számomra örök titok marad.
Templom #1:

Templom #2:

Falu:

Igazából a kitérő nem a Clifden-i felejthetetlen élménnyel bíró kávé ivása miatt volt, hanem, hogy a Connemara-i tájat keresztbe szelve térhessünk vissza Galway településre. A kávé meg inkább a gyorsan-elfelejteném kategóriába is tartozott....
Maga a megyére jellemző a zord és brutális szépséggel bíró táj, már-már az érintetlen természet jellegét öntve magára, természetesen eltekintve a betonúttól, amin végiggurultunk (persze az útminőség pocsék volt, összhangban a kietlen térség benyomásával). Errefelé ritkásak a fák, a megfelelő erősségű szél tombol (kvázi állandó jelleggel), és az egyenetlen földön növő, magas fű-tenger egyhangúságát helyenként sziklák törik meg.

A szárazföldet néhol apróbb tavak, tengerszemek, vagy helyenként maga a benyomuló tenger (oceán) szeleti fel.

Mint önjelölt idegenvezetőmtől megtudtam, a terület megmunkálhatatlanul rossz minőséggel rendelkezik. Azon próbálkozások, melyek a termőföld kialakítására irányultak, mind kudarcba fulladtak. Az utókor számára mementóként elszórva, egy-két ház romja még megtalálható az út mentén.

Egy idő után a távolban magas dombok jelentek meg, a láthatáron, meredeken törve az ég felé, amely miatt jóval magasabbnak tűntek a valódi méretüknél.

A vidék mezőgazdasági tevékenysége nagyjából ki is merül az állat-tartással. Mindezt az út mentén ( a lakott települések proximitásában) elkerített területen látható tehén, ló tanúsítja. A birkák ugyanakkor meg teljes mértékben szabadon kószálnak, akár az út közepén is. Mikor megkérdeztem a sofőröm, hogy mégis mi van akkor, ha valaki a kocsijával (ne-add-Teremtőm) elnyom egy állatot, a csávó csak annyit mondott, hogy ilyen nem történik meg. Mivel a kretén birkák akár az út közepén simán bóklásznak, némi szkepticizmussal fogadtam válaszát (mivel az írek és a vezetési képesség korrelációja igencsak trének is nevezhető). Mindenesetre mi egyet se ütöttünk el (hiába próbálkoztam be, hogy a birka hús finom is lehet, főleg ha ingyé van...).
Egy birka a sok közül....

...és a kretén turista a még több közül....