Pénteken sikeresen beköltöztem a 3,52 m^2 alapterületű új szálláshelyemre és mivel rettegtem attól, hogy egy újabb unalmasnak igérkező hétvégét eltöltsek Galwayban (ráadásul egy teljesen szokatlan helyen), szombaton gyorsan leléptem Dublinba. Az út csodásnak nem volt nevezhető, de hát valamit, valamiért (3h agyon tömött buszban...). Útközben átnyálazva a turistás könyvemet, lecsekkoltam milyen ingyenes múzeumok vannak, melyek még érdekelnének is. Sokat amúgy se tudtam volna megnézni, hisz relatíve kevés idő állt rendelkezésre, így gyorsan kiválasztottam egy fénykép kiállítást (Dublin történelme képekben) és a Modern Művészetek Múzeumát. 14:45-kor le is szálltam könnyes szemekkel, hogy ismét civilizált területre értem. No, az első bibi itten integetett: fingom se vót hun a francba dobott le a busz. Valahun a várost kettészelő Liffey folyó partján voltam s csak azzal voltam tisztában, hogy nem ott vagyok, ahol majd fel kell szállnom a visszafele tartó járatra, így a parától hajtva gyorsan elindultam, hogy rögzítsem a másik megállót. 
(Persze a rossz irányba indultam el, de ezt gyorsan korrigáltam. Gyorsan... ehhh... A második utcatábal után, ami köbö 15 perces gyaloglás után verte ki a szemem.) A megállót persze könnyen megtaláltam, hisz a szemben lévő, különböző állami intézményeknek helyet adó Custom House (Szokások Háza, de hüje neve van) feltűnően avval szemben magaslott. Persze előtte épp a tűzoltó/vizimentők/tökömtuggya gyakorlatoztak, ami miatt majdnem elrohantam a megálló mellett (amit egy 40×30 cm-es tábla jelzett 2 m-es magasságban elhelyezve).
Miután feleszméltem a döbbenetből (hogy ki az a kretén, akit rá lehetett venni, hogy ilyen hidegben, a feltehetően még hidegebb vízbe pancsoljon), vettem észre a távolban a brutálisan S.C. gyanús objektumot, így mivel valaki (...khm...) nem is oly rég elültette a fülembe a bogarat kénytelen voltam lecsekkolni.
Miután feleszméltem a döbbenetből (hogy ki az a kretén, akit rá lehetett venni, hogy ilyen hidegben, a feltehetően még hidegebb vízbe pancsoljon), vettem észre a távolban a brutálisan S.C. gyanús objektumot, így mivel valaki (...khm...) nem is oly rég elültette a fülembe a bogarat kénytelen voltam lecsekkolni.
A távolból közeledve:
Nos, lecsekkoltam az interneten és hát a gyanúm beigazolódott: frankón Santiago Calatrava az alkotó (Samuel Beckett híd)... Sajnos még erőteljesen építés alatt állt, így közelebbről nem tudtam összenyálazni, csak a kerítésig jutottam el (megnyitás 2010 elejére ígérik). A híd átellenes (északi) oldalán egy szintén építés alatt álló (2010-es ígért megnyitású) épület magasodik félkész, de már látványos állapotban.
Nos, lecsekkoltam az interneten és hát a gyanúm beigazolódott: frankón Santiago Calatrava az alkotó (Samuel Beckett híd)... Sajnos még erőteljesen építés alatt állt, így közelebbről nem tudtam összenyálazni, csak a kerítésig jutottam el (megnyitás 2010 elejére ígérik). A híd átellenes (északi) oldalán egy szintén építés alatt álló (2010-es ígért megnyitású) épület magasodik félkész, de már látványos állapotban.
Persze ez már nem neves spanyol építész agyánakszüleménye, hanem csak egy (New Yorkban élő) ír tervezőé (Kevin Roche). Persze ez látszik is rajta, de azé' nem rossz. A hátam megett meg a Canal District (Csatorna Kerület) terpeszkedett el, ahun rengeteg, jórészt építés alatt álló épület terpeszkedett.
Mire kibambultam magamat, két dolgot konstatáltam: baromira nem tudom, hogy hun vagyok és a múzeumoknak tuti lőttek, mivel lassan a 4 óra is elmúlóban volt addigra. Mivel valamennyire tartani akartam magam az eredeti túrista látványokhoz jobb híján torony iránt elindultam visszafelé, remélve, hogy előbb utóbb visszamászom a térképre. Útközben kiderült, hogy az iménti negyed egyáltalán nem jellemző látkép Dublinra, ugyanis a domináns számban jelen lévő épületek a 4 emeletet se érik el. Nekem leginkább olyan "amerikai kisváros" benyomásom volt. 
Csigalépcsős menekülési útvonal nem tudom mennyire ideális vészhelyzetben, de a jó hír az, hogy ha valaki véletlen megcsúszna, jó eséllyel nyársalja fel magát a drótkerítés modern-kori (ír) változatán...
Dublin a biciklizhetőség a város azon területén, ahol jártam igencsak magas pontszámot érne el. Talán másfél évvel ezelőtt olvastam még anno a kerékagy blogon, hogy az EU-ban a busz sávokban is lehet biciklizni, de ezt ki kell táblázni. Magyarországon még senki nem látott olyat, itt mindenhol künn van... Ezen kívül sok a megosztott úttest is szerte a városban.
Az Angló területeken őshonos "biciklisták lámpánál előrecsoroghatnak" szabályt itt kiegészítették a "akár jobbról-balról" szabállyal is:
Ennek megfelelően kellemesen sok ember dönt úgy, hogy két keréken szebb az élet és így igen sokan választják a kerékpárt a közlekedés eszközének. (Ugyanakkor olvastam, hogy Írhazában nagyon nagy a CO2 szennyezés, mivel nagyon magas az egy főre jutó kocsik száma....). Persze néha rossz helyen hagyják a bicikliket (vagy csak rossz időben?)...
No persze itt is megvan mindenkinek a különvéleménye. A sarki hittérítőktől kezdve... 
... a helyi "lazuljunk kémiai vegyszerekkel" mozgolommal karöltve... 
... a homikon keresztül.... 
....egészen az anti EU-s mozgalomig. 
Persze azért némi Street Art is felfedezhető volt itt-ott (szerencsére, hamán a múzeumokról lecsúsztam).
Azért a klasszikus turista látványosságokig is eljutottam, bár rájöttem hogy képtelen vagyok egy konkrét célt elérni, mivel állandóan elkolbászoltam valamerre. A legelső turisztikai uticél a híres-neves Egyetem volt (Trinity College). Az intézményről két érdekes dolgot lehet tudni: az egyik hogy az egyik neves alapítótagja Ussher Főbíboros Úr volt, aki avval írta be magát a tudományos történelem könyvébe, hogy hihetetlen komoly matematikai érzékkel sikerült i.e. 4004-re helyezni az univerzum keletkezését. Ennek örömére még egyetemet alapított... A másik érdekesség, hogy az a könyvtár (Old Library), amelyik a Kells Könyvét őrzi (Book of Kells, köbö i.sz. 800), valamilyen 1800-as években keletkezett, máig érényben lévő britt törvény alapján, az angliában megjelenő minden egyes (!) könyvből kap egy példányt (az azóta kivívott függetlenségtől eltekintve). Nos, az egyetem bejárata (sok turistával):
... a kapun belül:
A fentebb említett könyvtár hátulja:
Az alábbi alkotás a Berkeley Könyvtár előtt található A két gömb címmel (Two spheres). (Jah igen, Berkeley könyvtár: a hüje turistás könyv aztat állította, hogy valami egyedülálló modern épület, mire én úgy mentem el mellette, hogy fel se tűnt nekem. Visszafele a buszon jutott eszembe ismét, de hát a franc gondolta volna, hogy az esztétikáját tekintve, a szoc.reál stílust is alulról alig súróló épület megérdemelje a fenti címet. Bár lehet, hogy a '60-as (vagy '70-es) években az vőt, de most igen csak a felejthető kategóriába sorolható....) 
Csak hogy az egyetem be tudja mutatni a teljes folklór palettát, a hátsó parkban egyetemisták nyomták az itteni football-t. 
A képek ellenére nem volt olyan izgalmas a meccs, a labda az ottlétem alatt alig mozdult el pár métert. Így relatíve hamar odébb álltam, hogy megnézzem a híres-neves (???) O'connell uccát, ahun a Dublini Spirál (Dublin Spire) található. A 120 méter magas szobor (talapzatán 3 m, míg a csúcsán 15 cm átmérőjű) Dublin legmagasabb építménye, melyet a bennszülöttek csak Dublini Tűnek becéznek. Télleg nem nagy pukkanás, ha eltekintünk a méreteitől...
Innen elindultam egy másik közeli nevezetességig, a Temple Bar-nak becézett, főleg szórakozó helyekből álló terület felé. Busz- és megálló tumultus: 
Fővárosi önkormányzati épület: 
Nem tudom, hogy ez amolyan Ír sajátosság, de itt is jellegzetességében ugyanazt láttam mint itt Galway faluban: sörözők hegyén-hátán, sok-sok turistával és helybelivel. 
Kéretik a zászlókat és a vendéglátó egység nevét tüzetesebben megvizsgálni... 
És természetesen az elmaradhatatlan utcai előadó művészek... 
Innentől már télleg csak kolbászoltam fel s alá, tökéletesen eljátszva a szájtátva bambuló, vidéki turistát.
Bank of Ireland épülete:
Az itteni nagy-csarnok: 
Mivel kellemesen elzsibbadtam, ezért a további időmet egy sörözőben s néztem (megin') hogyan tudják brutálisan segg-részegre leinni magukat az írek. Ebben télleg brutál tehetségesek....! [Tudom, kicsit sok vót a kép, de hát legalább már látszik mi történik akkor, ha épp nem az eső vet véget a kattintgatások sorozatának. A mennyei zuhatag még odafele kitombolta magát, miközben a buszon csücsültem és a nikotin-koffein hiánytól szenvedve kapartam az ülés karfáját, hogy mikó' érkezünk má' mög.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése