2009. július 22., szerda

Az érkezés

Hát a részletekbe most nem igazán mennék bele, szerintem már mindenkinek elsírtam a hajnali 2 órás gyaloglásom (az esőben) eseményeit.
A Tecsó meglátogatása után, optimista rohamomban megemmal ragadtam a fényképező gépemet, hogy miközben kajtatom a bringás boltokat, készítek képeket a városról. Hát nem jutottam messze: köbö 10 perc után eleredt az eső.....

A liftben persze könnyű negligálni az esőt, így még optimista hangulatban:
A kéró ahun lakom jelenleg. Igazából nem néz ki olyan rosszul, bár mivel a lakások nagy része üresek, némiképp szellem-ház jellegű. (Ami persze nekem megfelel, jobb mintha fel s alá rohangálnának az emberek... Ahh a demofóbia, az édes demofóbia!)

Az épület kívülről, a Business-rész felöl:


Minő csoda, ide is elért az iKéz (egyből a kéróval sréhen szembe....):
Végül, de elsősorban: a szombati nap csúcspontja: a keró.


Bár biciklinek nevezni ezt a járgányt eufemisztikus orgia hatású, de van két kereke, 'oszt ezt is pedállal kell hajtani. A gyártás során a TORNADO nevet adták neki, tömegéről csak annyit, hogy valószínűbb, hogy a bringa fog előbb felemelni, mint én aztat, 18 sebességű, bár csukló váltóval van ellátva (a motoros-váltó...). Hihhetetlenül szokatlan széles kerekek biztosítják az úton maradást, ha ne-adná-Teremtőm a brutális tömege nem tudná biztosítani ezt. Najó, abbahagyom a fényezését, igazából tökéletes eszköz, hogy bejárjak vele az egyetemre, ami köbö így 8 percre van. (Bár örülök, ha a 20 km/h sebességet elérem vele hátszélben s leejtőn lefele...)

Jah, és nem győzöm említeni: az írek nem tudnak vezetni. De frankón. Én se, de legalább nem ülök kocsiba...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése