Hát ezen a hétvégén inkább úgy döntöttem, hogy Galway falujában maradok, mivel talán a koncentrált főváros látogatás miatt hamarabb kerül sor ama fájdalmas pillanatra, midőn az odautazás fáradalma nagyobb lesz, mint az ott töltött idő által okozott öröm. Persze némiképp érdekes a döntés abból a szompontból, hogy az elmúlt hónapban pont ezen a szombaton nem kellett bemásznom a laborba...
Mivel szombaton meglepő ,ódon csodás szárazás (és a körülményekhez képest igencsak) melegnek nevezhető idő volt, így gondoltam elmászok a part mentén a Silverstrand nevezetű tengerpartra. Igazából itten már jártam egyszer, csak a kései időpont miatt nem sok fénykép készült és azok nagy része publikálhatatlan minőségük volta miatt, egyből a funkció áldozatai lettek. Mivel akkor abban a kegyben részesültem, hogy kocsival vittek ki, ezért némiképp bátor megoldásnak minősült, hogy ellátogatok oda, mivel a part helyét csak az interneten csekkoltam le. Mindenesetre ez kellő példa lesz az ellen, ha eztán valaki (ne-add-Teremtőm) avval vádolna meg, hogy nem vagyok elég optimista, mivel térkép nélkül vágtam néki az útnak. Mindössze a fényképezőgépemmel és egy napszemüveggel felfegyverkezve (értelmet adva annak, hogy keresztülcibáltam azt fél Európán). A part menti utat hamar megtálaltam (relatíve könnyű volt, hisz csak a déli irányt kellett szem előtt tartanom), amit nyugati irányba követtem. Gondolom az óceán közelsége miatti telek ár emelkedés miatt ez már inkább a gazdagabb környéknek számít errefelé. Persze általában a házakat nagyon hasonló módban húzzák fel, ezért finkább akalmatlannak ítéltem meg, hogy digitálisan is halhatatlanná tegyem őket egy elektronyikus fénykép erejéig. Persze hasonló tsodás kapuk is jószerivel megfordultak.
Mivel szombaton meglepő ,ódon csodás szárazás (és a körülményekhez képest igencsak) melegnek nevezhető idő volt, így gondoltam elmászok a part mentén a Silverstrand nevezetű tengerpartra. Igazából itten már jártam egyszer, csak a kései időpont miatt nem sok fénykép készült és azok nagy része publikálhatatlan minőségük volta miatt, egyből a funkció áldozatai lettek. Mivel akkor abban a kegyben részesültem, hogy kocsival vittek ki, ezért némiképp bátor megoldásnak minősült, hogy ellátogatok oda, mivel a part helyét csak az interneten csekkoltam le. Mindenesetre ez kellő példa lesz az ellen, ha eztán valaki (ne-add-Teremtőm) avval vádolna meg, hogy nem vagyok elég optimista, mivel térkép nélkül vágtam néki az útnak. Mindössze a fényképezőgépemmel és egy napszemüveggel felfegyverkezve (értelmet adva annak, hogy keresztülcibáltam azt fél Európán). A part menti utat hamar megtálaltam (relatíve könnyű volt, hisz csak a déli irányt kellett szem előtt tartanom), amit nyugati irányba követtem. Gondolom az óceán közelsége miatti telek ár emelkedés miatt ez már inkább a gazdagabb környéknek számít errefelé. Persze általában a házakat nagyon hasonló módban húzzák fel, ezért finkább akalmatlannak ítéltem meg, hogy digitálisan is halhatatlanná tegyem őket egy elektronyikus fénykép erejéig. Persze hasonló tsodás kapuk is jószerivel megfordultak.
Igazából az út során nagyjából egy épület keltette fel szunnyadó esztétikai érzékemet (szubjektív, oké?), bár nem igazán tudtam kellőképp megörökíteni. (Ebben persze sokat segített az autójából kiszálló és utána furcsán bámuló hölgy jelenléte is.)
Ez mán egy másik épület, amely félig kőből, félig fából készült burkolattal dicsekedett (a fa része olyan igazi "napszítta" hatást keltett, és hát mint említettem vala (sokat), eme környezeti tényező igencsak ritka vagyon errefelé).
Persze a telek árak nagyságának becslésében sokat segített, hogy egy francos golf-pálya is ékeskedik eme kerület közepíben.
Miután a déli oldalról eltűntek a golf pálya szabályosra vágott füvei, egy klasszikus kemping került a látótérbe.
Még a borzongás erejéig se akartam belegondolni honnan jöhet az, akinek kedve szottyan a hideg és kellőképpen nedves Írországban hasonló tevékenységre "nyaralás" címszó alatt... A kilátás viszint télleg szép vót, azt meg kő' hagyni.
Ezek után már minden lehetséges utat kipróbáltam, amely a part irányába ment. Az első ilyen lekanyarodás egy sekélyes, mocsáros részhez vezetett, ahun szárnyas izék (sirályok) kolbászolgattak vígan.
A távolban idilli vadnyugati képhez hasonlóan éppen valaki lovagolt a sekélyes vízzel tarkított semmiségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése