A város-központ ('da citycenter)

Hát errefele a város közepe nem nagyon különbözik a többi város centrális részétől: nagy tömeg, sok turista-gyanús elemekkel (mint Szerény Személyem), rengeteg utcazenész/kreatív előadó művésszel valamint rengeteg pénz költési lehetőségek üzletek és kocsmák megtestesülésében. A különbség talán pusztán annyi, hogy a város tervező atyák itt cicipicit szűkösebbre szabták az utcák szélességét, bár azt is meg kell hagyni, hogy a központi jelleg sok utca együtteséről szól. Központi dzsumbuj. Talán a fentebb említett, a tágas tértől rettegő városatyák komolyan gondolták a nomen est omen kifejezést, mivel a központi utcát pragmatikusan Shop Street-re keresztelték.

Az előző képpel ellentétben inkább az alábbiak a központi negyedre jellemző népsűrüség, ami még éjszakára is jellemző.

Lövésem sincs mit takarnak a zászlók. De ott vannak. Én meg lefényképeztem. Aki meg megnézi, az itt láthatja. Pont.

Söröző fala a sok elhunyt zenésszel. Én vagy hármat felismertem, de Luis kettőn kívül végighadarta az összeset.

Az egyik utcai zenész (ő épp a dobos a zenekarből):

Itten meg az egyik előadó művész. Igazából nem nagyon csinált sok mindent, felületes megfigyelő azt gondolta volna, hogy csak elvétve és kvázi rendszertelenül tesz meg egy-két mozdulatot. Aki viszont figyelmesen vette szemügyre cselekedeteit, az hamarabb jut ugyanerre a következtetésre.

Alább látható a fenti előadó művész Csodabogara, alias az egyik (mű-)nyúlványa.

Emberek.
(Sponsored by Sony Alpha 300-as teleobjektív: télleg haláli poén az embereket fotózni tisztes távolból!)

Hát elméletileg itten tilos alkoholt fogyasztani az utcán, de igazából ezt nem feltétlen tartják be... (Bár egyszer láttam, hogy két hajléktalan sörét kobozták el a Garda-nak nevezett rendőrség.)